1.rész A kezdet

Hát Sziasztok meghoztam az első részt.Remélem tetszeni fog.Bár nem valami remekmű de azért olvasható.Jó olvasást!Ja és az olvasáshoz itt egy kis zene.Remélem elnyeri a tetszéseteket.

Hírnév,pénz és hazug barátok.Ez jellemzi most az életemet.Akárhova megyek a paparazzik mindenhol megtalálnak.Nem találkozhatok egy fiú barátommal se anélkül hogy ők össze ne boronálnának.Gondolom most felteszitek magatoknak a kérdést hogy vajon én ki vagyok?Hát ez egyszerű.De inkább kezdjük a legelejétől.

Hope Carter-nek hívnak.19 éves vagyok és jelenleg színésznő vagyok.Hogy miért ezt a szakmát választottam?Mert ilyenkor azt érzem hogy a szüleim is velem vannak.Édesanyám Elizabeth Carter is színésznő volt,édesapám pedig Adam Carter pedig rendező.Az egyik forgatáson találkoztak amit apám rendezett.Kiderült mennyi közös van bennük és elkezdtek találkozgatni.Később egymásba szerettek és rá olyan 9 hónapra megszülettem én.Nem voltam betervezve,de anyáék örömmel álltak neki hogy felneveljenek.Sokat játszottam anyával hogy én majd egy nagyon sikeres színésznő leszek.Mindig felvettem a ruháit és a sminkészletét használtam.Annyira boldog voltam és persze anya sokszor elvitt a forgatásokra.Csak egy volt a baj hogy sokat voltak távol tőlem és szinte mindig a dadámra voltam bízva.Mondhatni ő lett a második anyukám.Imádtam őt.Sok nyelven beszélt így engem is megtanított egy kettőre például franciául és spanyolra.Sokszor beszélt velem hol franciául hol pedig spanyolul így már szinte anyanyelvi szinten beszélem mindkettőt.Sokat veszekedtem anyáékkal főleg most hogy 17 éves lettem és bulizni vágytam és fiúzni.Persze a legjobb barátnőim mindig kiszöktettek otthonról.Persze anyáék az összes szökésemre rájöttek.Persze megbocsátottak és megegyeztünk abban hogy néha elmehetek bulizni cserébe én másnap elmegyek velük egy találkozóra ahol anya és apa munkatársai lesznek.Minden olyan jól sikerült az estén.Mindenki boldog volt és persze mi is mosollyal az arcunkon indultunk el haza.Apa mondta a sok fa vicceit ami őszintén szólva nem volt vicces,de mi mindig nevettünk rajta anyával.Egyszer csak azt vettük észre hogy egy autó áttárt a mis sávunkba és már csak a nagy fényt láttam és egy hatalmas csattanást hallottam.Aztán a kórházban ébredtem fel.Közölték velem hogy a szüleim meghaltak,de a dadám Marie eljött értem és felvette a gyámságomat.Így nem kerültem árvaházba.Annyira megviselt anya halála hogy belül teljesen összeomlottam.Elkezdtem drogozni és körülöttem mindenkit eltaszítottam magamtól.A barátnőimet is elüldöztem magam mellől,pedig ők segíteni akartak nekem kihúzni ebből a mély gödörből,de olyan szinten romlott meg a viszonyom velük hogy ők elköltöztek Londonba.Az idegösszeomlás határait súroltam míg nem Marie elérte nálam a hatást és elmentem elvonóra és mikor jobban voltam akkor elköltöztünk Londonba.Az anyagi hátterek miatt nem kellett aggódnunk hiszen anyuék egy kész vagyont hagytak rám.A barátnőimet megpróbáltam megkeresni,de nem sikerült hisz London hatalmas.Aztán megkeresett apám egyik barátja azzal hogy fogadjam el a főszerepet apám egyik filmjében amit még ő kért a halála előtt hogy a lánya legyen benne a főszereplő.Így indult el a karrierem.Rengeteg felkérést kaptam.Mindig próbáltam eleget tenni a kérésnek.Mondhatni szinte a sminkeseim a stylistom és a stáb lett a családom.Azért is akartam színésznő lenni hogy anyám nyomdokaiba lépjek és sikerült is.Bár nem könnyű hogy mindenki felismer az utcán és szinte a testőreim nélkül ki se tudok mozdulni.De mondhatni már hozzászoktam.Most is itt ülök a székemben és a sminkemet készítik ugyan is fotózásom lesz egy híres fiúbandával.Még nem tudom kik lesznek azok mert a menedzserem szerint legyen meglepetés.Már nagyon kíváncsi vagyok hogy kik ők.

Hát ennyi lenne.Remélem tetszett és bocsi ha ilyen kevés lett.Na de várom a kommenteket.